Megtudtam, hogy blogíró vagyok. Zavarba is jöttem; már megint egy identitás, amivel kezdeni kéne valamit. Meg aztán a közvetlenség illúziója – amikor első találkozásunkkor a szerzőtársnak úgy nyújtom a kezem, hogy arra számítok, pontosan úgy szólunk egymáshoz, ahogy és amennyire a szövegeink. De nem. A távolság zsugorodik és visszanő közénk, másodpercenként oda-vissza, nem bemérhetően. De azért, ha mosolyog, valahogyan ismerős.
Mint ez a város, Pécs, amit gyerekként lehetett utálni (Kaposvár felől), aztán meg beleszeretni Csontváryjába, Áfiumába, Tettyéjébe, és minden utamból megőrizni egy szeletnyit belőle, sosem belakva, csak ráérezve, összefüggéstelenül.
A Misina IC-t sikerült 7 perccel lekésni, a Mecsekre felférek, ráérősen olvasok az úton. Időre mennék, de a vasútállomáson furcsán mosolyog a néni, aki útba igazít. Meggyőzően bonyolultan magyarázza, miért ne menjek mégse a harmincassal. Taxiba ülök, a sofőr dörmög és szidja a várost. Lassan megértem - a Széchenyi tér feltúrva, a mélygarázsépítés tetőzik, hajóvonták találkozása tilos, pallókon egyensúlyozom át az Irodalom és Művészetek Házába.
Embermeleg van. Egy dunai matróz családi videóját vetítik épp odalenn. Vibrál a vásznon a szupernyolcas, ahogy Brahms ötödik magyar táncára szökdel pingvinjelmezben a felismerhetetlen családtag már vagy negyven éve.
Nem így, csak ilyen boldogan.
Fisli Éva, Pécs-Budapest
2009. november 23.
Mint ez a város, Pécs, amit gyerekként lehetett utálni (Kaposvár felől), aztán meg beleszeretni Csontváryjába, Áfiumába, Tettyéjébe, és minden utamból megőrizni egy szeletnyit belőle, sosem belakva, csak ráérezve, összefüggéstelenül.
A Misina IC-t sikerült 7 perccel lekésni, a Mecsekre felférek, ráérősen olvasok az úton. Időre mennék, de a vasútállomáson furcsán mosolyog a néni, aki útba igazít. Meggyőzően bonyolultan magyarázza, miért ne menjek mégse a harmincassal. Taxiba ülök, a sofőr dörmög és szidja a várost. Lassan megértem - a Széchenyi tér feltúrva, a mélygarázsépítés tetőzik, hajóvonták találkozása tilos, pallókon egyensúlyozom át az Irodalom és Művészetek Házába.
Embermeleg van. Egy dunai matróz családi videóját vetítik épp odalenn. Vibrál a vásznon a szupernyolcas, ahogy Brahms ötödik magyar táncára szökdel pingvinjelmezben a felismerhetetlen családtag már vagy negyven éve.
Nem így, csak ilyen boldogan.
Fisli Éva, Pécs-Budapest
2009. november 23.
3 megjegyzés:
Azóta is bánt a kézfogást követő bénaságom. Összekevertem két nevet, érzékeltem a kézfogás/találkozás azonnali megtörését, ettől lefagytam, hülyén reagáltam és két napos "zsugorodás-növekvés" következett - fájóan érzékeltem én is. Pedig ahogy rájöttem a tévedésemre, rögvest egy fekete, rácsokkal szabdalt cica-arc jelent meg szemeim előtt :-)
Üdvözlet a feltúr Pécsről
FJ
Kettőspont, kötőjel, zárójel, és:
http://www.youtube.com/watch?v=lr0O4kqEIWA&feature=related
valamint
http://www.youtube.com/watch?v=8vY-4zWKsJM
Pontosvessző, kötőjel, zárójel!
FÉ
én meg már azt hittem, hogy ezt is fel kell tennem a blogra :)
FZS
(láthatóan csak az kommentelhet, akinek F-fel kezdődik a neve. ez most itt a mi homokozónk.)
amúgy tök jól el vagytok lányok! örülök, hogy összehoztalak benneteket.
Megjegyzés küldése