2009. október 14., szerda

Rekordidő

Bejönni Pestre. A rádióban reggel nem is említik a Szentendrei utat, ők már lemondtak róla, én nem tehetem, ez az egyetlen út. Lehet mondjuk kacskaringózni, Budakalászon át vagy a Duna felé, de azt csak vészhelyzetben. Tegnap meg azelőtt vészhelyzet volt. Ma viszont mintha elfújta volna az autókat a jeges szél, sehol senki. Lehet, hogy le se kell rakni a Rómainál. Tényleg nem kell. Így persze nincs meg a rendes polgár jóérzése, ami máskor, hogy én legalább nem szennyezem a levegőt, miattam nem kell kivágni a fákat, egy ezredmásodperccel tovább él a Föld stb. Most viszont beljebb lehet menni, este könnyebb lesz hazajutni. A Szépvölgyi útnál még parkoló is van, ráadásul a Hév is jön éppen, némi futás, nyolcszázas tempóban százötven méter, reggel ez sem esik jól, nochdazu ellenszél. Egyszer egy stoppos, akit hazafelé fölvettem, azt mondta, a Szépvölgyi útnál szállnak föl a legszebb csajok. Nem az utolsó kocsiba, ez biztos. Pedig ott vannak mindig a legkevesebben, nyolc után Aquincumtól is mindig van ülőhely. Zötyögés a Batthyányig. Régebben jobban bírtam az egész távot is, mostanában csak ritkán; valami jó könyv kéne, azzal könnyebb.

Az utolsó kocsiból lassabban lehet leérni a metróba, ez az egyetlen hátrány, de ez most nem számít, mert a rekordidő miatt sietni sem kell. Bérletem még egy napig jó, nem tudom, hogy ezt a huzatban didergő ellenőr pontosan látja-e a sasszemével; külön tanulmányt lehetne írni az aluljárói percepcióról. A mozgólépcsőn jut eszembe egy diplomamunka, amelyik arról szólt, miért nem állnak jobbra az emberek. Néha egyébként egész rendesen jobbra állnak, de ezt nem látni attól az egy-két deviánstól, aki akkor sem áll jobbra. Van, akit ez idegesít, engem nem. Babbage például azonnal megőrülne Pesten, ő külön tanulmányt írt a londoni utcai devianciákról. 165 felháborító dologról számolt be 80 nap leforgása alatt; a számok persze a mozgólépcsőn nincsenek a fejemben.

Lenn a mélyben egy képet nézek, rajta az látható, ami fenn van. Illetve fenn most épp nincs nyár, tehát a kép hazudik. Általában a Forum Hotelhez állok, előtte egy hajón ott a felírás: „Éterem”, mindig meg akarom nézni, tényleg így van-e kiírva, vagy csak a kép van rosszul ragasztva, mindig elfelejtem. Már jön is a metró, „elgázolják egymást a vonatok”, most csak egy perc tíz van köztük, szinte már veszélyes. Kossuth tér, a kedvenc kutyás szobrom, már soha nem rakják vissza a vak ember botját. A mozgólépcsőn szembejön egy jókedélyű turista, valamit énekelget magában. Szélsőjobbosok szoktak itt néha kurjongatni, azt Babbage is biztosan feljegyezné magának. A bal oldalon feltrappolok, egy deviáns félrehúzódik, így kerek a rekordidő, nagyjából 37 perc.

Mélyi József, Szentendre-Budapest
2009. október 14.

9 megjegyzés:

Iko írta...

"Kossuth tér, a kedvenc kutyás szobrom, már soha nem rakják vissza a vak ember botját."

??? Volt bot? :)

frazon zsófi írta...

bezony! tudod: vak ember...

Iko írta...

No, szép! Azt feltételezed, hogy nem tudom kit ábrázol a szobor. :)

Én azon csodálkoztam el, hogy fel se tűnt nekem, nincs már meg a bot. (elég gyakran járok arra)

Szerencsére találtam egy fotót, ahol MÉG MEGVOLT A BOT.

Teiresziasz szobra a Kossuth téri Metróállomáson

frazon zsófi írta...

nem, természetesen nem feltételeztek egy kedves ismeretlenről ismerethiányt, kedves lkor! :)) csak a legjobbakat gondolom róluk!

amúgy szerintem azért nem feltűnő a hiány, mert nagyon erős a kéztartás gesztusa. az meg bot nélkül is maradt! hm?

Iko írta...

Ma is pont arra jártam, és tüzetesen megvizsgáltam, :)valóban, a kézen ott a hegesztés nyoma, 2 helyen is, és a lenti márványtalapzaton pedig a befúrt lyuk.
MIKOR TŰNT EZ EL ??

frazon zsófi írta...

szerintem legalább 2 éve! az átadást követő évben. dátumokban nagyon rossz vagyok, de biztos rá lehet keresni. Mélyi kolléga? te tudsz erre valamit?

Mélyi írta...

Sajnos nem tudom, az illetékesek egyszer még pótolták, de aztán feladták. Oláh Mátyás Lászlónak volt egy másik szobra, amit teljesen elloptak, a Deák térre rakták ki ideiglenesen, az Őszi Fesztiválra, 2004-ben. Leütöm aput volt a címe.

Andika túrák írta...

2007-ben Kopenhágában jártam, és egy helyi lakos, aki végigvezetett minket a városon, elmesélte, hogy a Kis Hableányt rendszeresen ellopják, ezért mindig van belőle raktáron, hogy gyorsan lehessen pótolni. Ha csak városi legenda, akkor is jó.
Farkasjutka

frazon zsófi írta...

:) mondjuk azt egy kicsit macerásabb összefogni a könnyű útiholmival, mint egy botot! viszont érzékelhetően rugalmasabban és konstruktívabban állnak a városlakók hobbijához, mint nálunk!